Újdonságaink

Béla Borászati Kft Imrehegy

Szőlő-feldolgozó, bortároló és szociális épület avatási ünnepsége

2012.január 27.

Avató beszédek

Tisztelettel köszöntöm a meghívott kedves Vendégeket.
Külön köszöntöm Font Sándor országgyűlési képviselő urat, a Béla Borászat ügyvezetőjét Béla Zoltán urat, a családi vállalkozás minden tagját és munkatársait az új feldolgozó üzem átadási ünnepségén.

Megtiszteltetés számomra, hogy Béla Zoltán ügyvezető úr felkért, hogy a mai napon mondjak néhány szót.
Szívesen teszek eleget a felkérésnek, hiszen a Béla Borászat nem csak munkát ad az itt élő embereknek, hanem hírnevet is szerzett ennek a kis településnek.

A mai nap ünnep a Béla Borászatnak az életében.
Egy, a mai kor kihívásainak megfelelő építménnyel lettek gazdagabbak.

Egyre több helyen látom kiírva, hogy egy-egy település a szőlő és a bor városa.
Úgy gondolom ez Imrehegy településre is igaz lenne annyi változtatással, hogy a szőlő és a bor községe.

A település szőlő területe 680 ha.

A település lakossága nem csak ma, hanem a község megalakulása -1952. előtt is elsősorban szőlőművelésből élt és a borkészítésnek van hagyománya.

A község egyik legöregebb épülete az 1914-ben épült és egykoron a Kalocsai Érsekség tulajdonában lévő káptalani pince.
Az új létesítmény külsőre a káptalani pince hasonmása és ezáltal a település impozáns épületévé is vált.

Az 1991-től családi vállalkozásban működő borászat fokozatos fejlődése, szakmai munkája méltán érdemli ki az elismeréseket.

Amikor egy-egy továbbképzésen részt veszek és azt mondom Imrehegyről jöttem, szinte 80 %-ban megjegyzik „ott működik a Béla Borászat”.
Ha egy vállalkozás nevét a jó minőségű termék révén emlegetik, akkor azt a szakmai munkát már elismerték.

Amennyiben finom, különleges íz-illatvilágú bort szeretne kóstolni
a kedves vendég, Imrehegyen azt is megteheti, mert a műemlék jellegű káptalani pincében a Béla Borászat 50 fős csoport létszámig borkóstolókat tart.
Ez már egy lépcső a borturizmus felé.

Béla Zoltán úr a kitartó munkájával bebizonyította, hogy a Kiskunság homoktalajain termő szőlőből is lehet kiváló bort készíteni.
Nyílván ez jó alapot adott ahhoz, hogy termékeik ott lehetnek a vezető kereskedelmi láncok üzleteinek bor kínálataiban.

Nem vagyok rendszeres borfogyasztó, de azt tudom, hogy a rosé borok iránti kereslet növekvő tendenciát mutat.
Ebben a borászatban a rosét is kiválóan készítik és nem véletlen, hogy már 1999-ben megnyerték az első Miklós-napi rosé versenyt.

Béla Zoltán úr újságíróknak tett nyilatkozataiból is kitűnik a szakma szeretete és az elhivatottság.

Az egyik nyilatkozatából idézek:

” Nagyon örülök, hogy a Fritmannék, igaz jó tízéves küzdelemmel, és az egész család összefogásával végre mindenki számára bebizonyították, hogy kiváló borokat lehet készíteni a Duna Borrégióban.
Engem is hajt szinte minden nap, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy méltó helyre kerüljön Imrehegy – Kecel, vagy mondjuk úgy a „Három város” kistérségében folyó szakmai munkának a becsülete, mert tudom azt, hogy az elismerés, az itt készült boroknak és borászoknak kijár.”

Ez a kitartó szakmai munka folyamatosan hozza az elismeréseket a borászatnak, nemcsak a hazai versenyeken, hanem külföldön is.
Úgy gondolom, az elismerések csúcsának számít, hogy a Béla Borászat a 2009-es kései szüretelésű Nektár borával Brüsszelben aranyérmet nyert.

Mint községi vezető én is kitartó vagyok és türelmesen várom, hogy a médiában meghalljam és olvassam, hogy az év borásza Béla Zoltán lett.

Kívánom, hogy az új feldolgozó üzem sikeresen segítse azt a szakmai munkát, és azt a célt, amelyet kitűzött magának a Béla Borászat.

Ehhez erőt, egészséget, kitartást, jó évjáratokat és további aranyérmes borokat kívánok.

Gyenizse Lajosné Imrehegy polgármestere

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégek!

Ünnepelni, és egy kicsit örülni is jöttünk össze a mai napon a Béla Borászati Kft telephelyén,
Imrehegyen. A mai napon kerül hivatalosan felavatásra, átadásra egy újabb beruházás, ami egy korszerű szőlő-feldolgozót, bortárolót és szociális helységeket takar. Ünnepelni jöttünk, hogy a térség, a Régió ismét gazdagodott egy korszerű, a mai idők elvárásainak megfelelő feldolgozóval és bortárolóval. És örülünk annak, hogy ez a beruházás természetesen lehetőséget teremt, hogy még magasabb minőségek kerüljenek ki ebből a pincészetből, ha a lehetőség igyekezettel, tehetséggel és tudással párosul. Azt gondolom, itt jelen van mindkettő.
Béla Zoltán ügyvezető bizony messziről indult, mire idáig elért. Ez a fiatalember 91-ben végzett a Ménesi úton, a Kertészeti Egyetemen. A dátum azért érdekes, mert akkor már látszott, hogy a korábban jól működő nagyüzemek sorsa megpecsételődött, tehát ott elhelyezkedni nem sok jóval kecsegtetett. A saját borászat viszont még nem volt sehol. De voltak szülők, akik itt Imrehegyen rendelkeztek egy kis szőlővel, és egy tanyával. Mellesleg Imrehegy is fiatal, hiszen 1952-től önálló község!
Béla Zoltán mert nagyot álmodni, és elkezdett dolgozni ezen a kis családi birtokon. Természetesen a család mindig aktívan segítette, támogatta. Édesapja Béla Lajos korábban a helyi Szakszövetkezet elnöke, maga is szakember. Egyébként munkássága elismeréseként 2011-ben bronz Életfa Díjat kapott! Közös munkával folyamatosan vettek területeket és telepítettek szőlőket. Bizony a kezdeti időszakok nem voltak könnyűek, sok bizonytalanság, kiszámíthatatlanság jellemezte ezt az időszakot. 1994-ben kibérelték a Káptalani pincét, és a borászkodás ebben a műemlékvédelmi felügyelet alatt álló pincében folyt. Ez a pince az államosításig 1952, a Kalocsai Érsekség tulajdonában volt, majd a helyi Szakszövetkezet vette birtokba, és folytatott itt borászati tevékenységet. Ezt a pincét bérelte a családi vállalkozás. Innen ment minden hétvégén egy fuvar bor a főváros irányába. Természetesen ez a forma sokáig nem volt tartható, hiszen a folyamatos telepítésekkel a megtermelt szőlő mennyisége és a vásárolt szőlővel elért alapanyag nagyságrend már új kihívásokat teremtett.
Olyan vevőpartnereket kellett keresni, ahová folyamatosan lehetett szállítani, széles választékban, megfelelő nagyságrendben és csak kicsit kellett izgulni, hogy a bor ára vajon kifizetésre kerül e!
Az igazi minőségi borászkodás lehetőségének megteremtésében fontos állomás volt a saját palackozó beindítása 1998-ban, már ezen a telephelyen. A palackozó évi 2-2,5 millió palack töltésére képes, ami már nagy áruházláncok, ellátó rendszerek számára is mennyiség!
Béla Zoltán pontosan tudta, hogy ha minőségi borokat kíván termelni és elismertetni, akkor saját szőlőterülettel kell rendelkeznie, saját maga által kialakított fajtaválasztékkal. Ennek természetesen alkalmazkodnia kell a helyi hagyományokhoz, sajátosságokhoz. Ma már a borászat 70 ha saját szőlőterülettel rendelkezik, ezen kívül folytat integráló, felvásárló tevékenységet, de az egyértelmű, hogy a saját elvárásainak megfelelő alapanyag biztosítása legkönnyebben saját szőlőterületen biztosítható.

Fő fajtái korábban az Olaszrizling, Irsai Olivér, Cserszegi fűszeres, Zweigelt, Kékfrankos és a Pinot Noir, új telepítések Rajnai rizling, Ezerjó, Cserszegi fűszeres, Tramini, Cabernet sauvignon, Kékfrankos és Pinot Noir fajtákból állt.

És belépett a sorba Dr. Bakonyi Károly érdekes új egyedi illatanyagokkal rendelkező fajtája a Cserszegi gyermeke a Nektár! A fajta 1970-ben született a Judit és a Cserszegi fűszeres keresztezéséből, míg a Judit a Kocsis Irma és a Csabagyöngye, a Cserszegi az Irsai Olivér és Piros Tramini fajták keresztezéséből született. Tehát a fajta igazán elismert ősökkel dicsekedhet!
És itt meg kell állnunk egy pillanatra. A minőségi borászkodást mi sem jellemzi jobban, mint amikor a termelő neve egy fajtához kötődik, vagy a fajta kötődik hozzá. Így alakult ki, hogy amikor szakmai körökben azt mondták Frittmann, hozzátették Ezerjó, Kékfrankos rose, Font Kövidinka, Irsai Olivér, Szőke Sándor Generosa, Gál Pincészet Rajnai rizling és Béla Zoli Nektár! Zoltán nagyon ügyesen nyúlt ehhez a fajtához, és a nagyon finom különleges illatanyagú boron kívül megpróbálkozott e fajta túlérett változatának az elkészítésével is, egyértelmű, nagy sikerrel.

Természetesen, ahol ennyi szőlőt dolgoznak fel, ott jó minőségű tájborok és minőségi borok is készülnek, és bizony alkalmazkodni kell a piachoz, ilyen volumen mellett nem lehet csak száraz borokkal szerepelni a piacon. Kell a piaci elvárásoknak megfelelő félszáraz, félédes, széles vevőrétegek számára elérhető árú borok termelése, forgalmazása is. Meggyőződésem, hogy nem ez a Régió problémája. Sok olyan borászatunk van, -köztük a Béla Borászat is- aki méltán lehet büszke az általa forgalmazott mennyiségre és annak minőségére minden kategóriában.
2002-ig a családi vállalkozás úgy működött, hogy az értékesítés Béla Lajos egyéni vállalkozó nevén történt. Ekkor, tehát 2002-ben alakult meg a Béla Borászati Kft, ügyvezetője Béla Zoltán, de természetesen ma is az egész család aktívan, érdeklődésének megfelelően vesz részt a munkában a kialakult hierarhia szerint!

A borászat nagyon sok kiállításon részt vett, nagyon sok borversenyre benevezte borait. A kiállításokon mindig ügyeltek arra, hogy megfelelő szakmai tájékoztatást is tudjanak adni az érdeklődőknek. A borversenyek kapcsán egy személyes élményem Béla Zoltánnal. Megkérdeztem, hogy az adott bort miért nevezted be erre a versenyre – válasza, mert kíváncsi vagyok, hogy az én véleményemet mennyire igazolják vissza a bírálók!
Ez a próbálkozó, kísérletező hajlam teremt lehetőséget arra, hogy új, érdekes egyedi termékekkel jelenjen meg a piacon, és vallom, hogy Zoltánban, boraiban ez a lehetőség mindig benne van.
Pár eredménye a teljesség igénye nélkül, talán a kezdetek, és a legutóbbi kiemelkedő eredmény.
Az első a Papirus RT által szervezett „Ezredvégi üzenet egy palack borban” nevű borverseny, ahol arany és ezüst érmet kapott Pinot Noir borral és annak csomagolásával. 1999-ben nyerte az első Miklós Napi Borversenyt, ami ma már köztudott, a legrangosabb rose borverseny. Szekszárdon aranyérmet kapott 1997-es évjáratú Kékfrankos borával. És az egyik legrangosabb elismerés, Brüsszelben Nemzetközi borversenyen 2009-es évjáratú Kései szüretelésű Nektár borával aranyérmet szerzett! Úgy gondolom a borokról elég ennyi, hiszen Dlusztus Imre barátom részletesen fog erről szólni.

A szakma egyértelmű tisztelete és elismerése, hogy Béla Zoltán 2011-ben Kocsis Pál díjat kapott.

Hölgyeim és Uraim!

Azt szokták mondani, a jó beszéd egyik követelménye, hogy rövid. Ha a többi feltételnek kevésbé feleltem is meg, ezt be kell tartanom!

Ezúton kívánok mindannyiunk nevében Béla Zoltánnak, a családnak, munkatársainak további erőt, egészséget és sikereket a saját, a Régió és a magyar szőlőtermelők, borászok örömére!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Kisari István

 

Béla Borászat- a dűnéből kitörő imrehegyi nektár

Az izsáki Varga Árpád, a soltvadkerti páros Frittmann és Font, vagy a Hajós-Bajai borvidék vezetője Koch Csaba mellett Bács-Kiskun megye közepén mára egyre jobban befutó borászat jelent meg Béla Zoltán borász által az utóbbi években. Mint megtudtuk a 2011-es évet a brüsszeli aranyérem mellett egy új beruházással és az évjárathoz méltó remek borokkal zárják. Pár szóban érdeklődtünk Béla Zoltán borásztól, akinél utoljára 2008-ban jártunk.

Egy beruházás segítségével első lépésben 800 hektoliteres hűtött erjesztő kapacitást alakított ki magának az Imrehegyi Béla Borászat, aki ismét egy jóízű családi gazdálkodás jellegében végtére is a térség borászatának a jellegétadja Kiskunhalas és Kecel között elterülő térségben.

Az Imrehegyi Béla Borászat legismertebb szőlője a nektár, bár vélhetően ebből van a legkevesebb, mégis ez lett a borászat „marketing zászlóshajója”. 2008-ban beszéltünk róla először, azóta díjat, díjra nyer. Merre tart a nektár Imrehegyen?

A Nektárt bővítjük, hiszen abból mégiscsak egy hektár volt. Már telepítettünk tavaly is, és az idei telepítéssel együtt összesen már 2,5 hektár nektár szőlőnk lesz. A jövőben szeretnénk több kései szüretelésű bort készíteni, mivel ez év tavasszal megkaptunk a brüsszeli aranyérmet, ami magával vonta a megnövekedett megrendelést is. Én ma úgy gondolom, hogy 5-10 hektár mennyiségű nektár elérése lesz az ideális mennyiség.

Hány hektár szőlőről beszélhetünk Imrehegy kapcsán, illetve mennyire tudják integrálni a hegyközséget?

A hegyközségen mintegy 600 hektár szőlőültetvény található. Mi ebből a saját területünkön kívül jelenleg, mintegy 50 hektárt integrálunk. Tehát látszik, hogy a termés zöme „kimegy” a hegyközségből. Mi ezzel a fejlesztéssel egy jelentőset léptünk előre, ha figyelembe vesszük, hogy korábban 100 hektóliteres hűtőkapacitással rendelkeztünk. Én azt gondolom, hogy egy 2000-2500 hektoliter hűtőkapacitásig érdemes és egészséges fejleszteni a borászatunkat. Ennél a méretnél már maximálisan ki lehet használni a 10-14 napos erjesztési ciklusokat az augusztus elejétől október közepéig tartó szüreti időszakban.

Ez összességében egy távlati cél, ami előtt a piacot fel kell készíteni.

Az új erjesztő tér és borház építészeti jellegét tekintve az Imrehegyi pince motívumait hordozza. Kötelező volt a régi pince jellegét követni?

Ott dolgoztam jó pár éven keresztül, ahol maga hely is tetszett a pince építészeti stílusa, mag az elrendezés is tetszett, és ha eljutunk odáig, mert ez a terv, akkor már ugyan nem alápincézve, hanem ebben a borház jellegben építkeznénk tovább, mert úgy a borászat megítéléséhez csakúgy, mint a borok elfogadottságához és talán a hegyközség megítéléséhez is jelentősen hozzátesz.

2012. 01. 27.

Forrás: http://hiros.index.hu/gazdasag/portre/bela_boraszat-_a_dunebol_kitoro_imrehegyi_nektar.html

 

Béla Borászat - az Imrehegyi Nektár

A Duna Borrégió kétségkívül legromantikusabb területe az Imrehegyen lévő Béla Borászat, akinek a vezetője Béla Zoltán (41). A mosolygóstekintetű borász talán alkatából adódóan a Bakonyi Károly által kifejlesztett Nektár szőlőből készült borára a legbüszkébb. Az Imrehegyi Káptalani pincében beszélgettünk:

Ön A villányi úti Kertészeti egyetemen végzett és mára elismert borásza a régiónak, mi a története a Béla Borászatnak?

Édesapámnak, mint szinte mindenkinek a környéken a rendszerváltás előtt egy kis szőlőterülete volt Kecel környékén egy tanyával, ahol mint gyerek belekóstolhattam a szőlőtermelés és a borászat alapjaiba. Már a középiskolában is a mezőgazdasági ismereteim bővítettem, amit a Kertészeti egyetemen továbbfejlesztettem. Persze 91-ben kikerülve az egyetemről ép megszűnőben voltak a nagygazdaságok, a szövetkezetek, így azzal a tudásommal végétre is nem tudtam jövedelmet szerezni, ezért el kellett döntenem, hogy a szakmánál maradok, vagy átevezek egy másik világba. Mivel a meglévő szőlőnket gondozni kellett így ennél maradtam, persze mindig is ez volt a szívem szerinti, de meg is szerettem volna élni, abból amit csinálok.

Különösebb tőke nélkül, ezért már 1991-ben területeket kezdtünk vásárolni és már 92'-ben, az un., budapesti termelői piacokra hordtuk a borainkat. A szőlőnkből már akkor itt a káptalani pincét bérelve bort készítettünk és jó pár évig minden pénteken éjszaka felpakoltunk egy ARO-ra, vagy egy UAZ-ra és mentünk a fővárosba. Mivel a szőlőterületeket évről-évre gyarapítottuk, ezért ezeket a piacokat pár év alatt kinőttük és további nagykereskedésekkel kapcsolatba kerülve értékesítettük a főként tájborainkat.

Sok-sok munka árán 98-ban meg tudtuk venni a palackozónkat, amivel végre egy régi álom is megvalósult, mert el tudtunk lépni a minőségi borkészítés és annak az értékesítésének az irányába.

Mik voltak az első sikereik?

Szép sikereket értünk el az Olaszrizlingből készült borunkkal, de az első igazi átütő sikert a Papirus Rt által szervezett ?Ezredvégi üzenet egy palack borban" nevű borversenyen szerzett arany és egy ezüstéremmel értük el a Pinot Noir-ból készült borunkkal és annak csomagolásával .. Majd 99-ben az első Miklós-napi rosé versenyt is megnyertük, illetve a Szekszárdi borversenyen egy 97-es kékfrankosunk lett aranyérmes. Ezek a versenyek, amelyekre beneveztük a borainkat akkoriban indultak és mára mind országos jelentőségűvé nőtte ki magát, ahol mi az első igazi sikereinket elértük. Ezek az eredmények adtak lökést a minőségi borkészítési kedvünknek.

Igen, de meg is kellett élni valamiből...

A tájborokat szokás Magyarországon lesajnálni, miközben ha tetszik, ha nem, az igazi fizetőképes kereslet ezt a bortípust tudja megfizetni. Ezért kisebb nagyobb hullámvölgyek között 2003-tól sikerült egy olyan mennyiséggel a kereskedelmi piacon megjelennünk, amivel már a nagykereskedések és az áruházláncok is tudnak foglalkozni. A tájboraink jó ár-érték arányúak, de ki kell mondani, hogy tömegborok, számunkra nagy mennyiséget jelentő, évi 8-10000 hektoliter mértékben vannak jelen a piacokon. Régi megrendelőnk az Auchan és mára a Penny üzletek, amelyekben nem azért olcsó a bor (nem csak a mienk, hanem mindenkié) mert nem lennének jók, sőt ezek nagyon is jó borok, de bizony a vásárlóknak minden fillér számít. A pet palackos kiszerelés olcsóbb, mint az üveges, így a termék ára sem lesz drága, ráadásul a külföldről exportált borok árai a hazai boroknak is könyörtelenül lenyomják az árát. Ennek az oka a külföldi mezőgazdasági támogatásokban van, mert amíg egy olasz gazda 210 ezer forintnyi támogatást kap hektáronként, addig egy magyar gazda csupán 90 ezer forintot...

A minőségi boraikkal mi a helyzet?

Először is el szeretném mondani, hogy az életünk szinte minden részét a minőségi borkészítés teszi ki, elkötelezettek vagyunk ez irányba,és a minőségi választékunkat szeretnénk a jövőben bővíteni .Gondolok itt a palackos borainkra, aminek a zászlósbora például a Nektár szőlőből készült bor, de további palackos boraink is vannak, mint például a Riesling, CserszegiFűszeres, Pinot n. rose, Cabernet, Kékfrankos, Merlot, Pinot noir és újabban a Ezerjóval és Arany sárfehérrel kísérletezünk.

Mit kell tudni a Nektárról?

A minőségi borainkat un. pincei értékesítés körében adjuk el, amely minőségi boraink közül a Nektár a zászlósborunk. A Nektár egy tipikus női nedü. A fajtát Bakonyi Károly nemesítette ki, amit egyszerűen a Cserszegi fűszeres gyermekekén emlegetnek. A Nektár szőlőből szép virág illatú(frézia) száraz bor készíthető, ami kíváló zamatokkal rendelkezik, de egy kései szüretelés esetén a fajta hajlamos a töppedésre. A töppedt ,botritiszes szemeket leválogatva egy igazán szép édes desszert bor készíthető a Nektár-ból. Először édesapám is idegenkedett tőle, de mára ő is elismerte, hogy jó döntés volt, persze rengeteg munka van vele, de én úgy érzem, hogy megéri.

Igazán szép az ászok terem, mi a története a pincének?

Az imrehegyi pince valaha a kalocsai érsekség káptalani pincéje volt, amit a világháború utáni államosításkor a szövetkezet vett át, és bővített rajta a kor elvárásai szerint. A káptalani pincéhez mintegy 30 holdnyi szőlőterület tartozott, ami mára teljesen eltűnt, viszont megmaradt a régi pincerész, ami jó hangulatú borkóstolásoknak szokott helyet adni.

A palackos boraik a ?Dűne" fantázianév alatt futnak, miért?

A Duna Borrégió szőlőinek a zöme a múlt század(19-20) fordulóján világméreteket öltő filoxéra járvány hatására jött létre, hiszen az alföldi talajban kevesebb a levegő, mint a fekete földekben és itt a filoxéra nem tudott megélni, így akkoriban nőtt meg a jelentősége a Duna Borrégió szőlőinek és az azokból készült tüzes boroknak. Mielőtt viszont itt szőlőtelepítés kezdődött it végtére is homokdűnék voltak. Ennyi a legenda.

Ami személyesen vonzott ehhez a névhez az Frank Heibert Düne - című science fiction regénye, amiben a szereplők rendkívül küzdelmes módon próbálták a bolygólyukat élhetővé tenni. Nagy rajongója vagyok a műfajnak és áthallást véltem felfedezni a mi küzdelmeink és a regény tartalma között, ezért egyfajta tiszteletből és a másodjelentésnek köszönhetően jelennek meg a boraink a Dűne névvel.

Az elmúlt évek számtalan a borhamisítókkal minden Duna Borrégiós borászt összemosó írások, beszámolók, miként hatottak a Béla Borászatra?

Sokszor végtelenül elkeserített és igazságtalannak tartottam ezeket a híreket . Viszont nagyon örülök, hogy a Frittmannék, igaz jó tízéves küzdelemmel, és az egész család összefogásával végre mindenki számára bebizonyították, hogy kiváló borokat lehet készíteni a Duna Borrégióban. Engem is az hajt szinte minden nap, hogy minden erőmmel azon legyek, hogy méltó helyre kerüljön az Imrehegy - Kecel, vagy mondjuk úgy a ?Három város" kistérségében folyó szakmai munkának a becsülete, mert tudom azt, hogy az elismerés az itt készült boroknak és borászoknak kijár.

2008. szeptember

Pin It
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 Rating 0.00 (0 Votes)

BÉLA BORÁSZAT IMREHEGY

A borászatunk Imrehegyen található, a Duna Borrégió déli fekvésű kis falucskájában. Jellemzően fehér és rozé borokat készítünk. A boraink zöme birtokbor, így az Ezerjó, Kövidinka, Nektár, Cserszegi Fűszeres és Rajnai Rizling, valamint a vörösboraink közül a Kékfrankos, Pinot Noir, borkülönlegességekből a jégbor, Nektár késői szüret.
Jelenleg 70 ha az összes termőterület, amiben megtalálható az Ezerjó, Kövidinka, Generosa, Irsai Olivér, Sárfehér, Rajnai rizling, Tramini, Nektár, Cserszegi Fűszeres valamint a Pannon Frankos, Zweigelt , Kékfrankos, Cabernet Franc, Pinot noir vörös borszőlőfajták.
A szőlő művelésében a hagyományos kordon és egyes függöny mellett a fejműveléshez is visszatértünk, mivel hagyományosan elődeink is ezt használták és jó eredménnyel, biztonságosan tudtak termelni.
Egy kis elmélkedés.
A szőlő növény a borvidékeken és bárhol, ahol ültetvényben van, tájképi meghatározó, szemet gyönyörködtető látvány. Biztonságos termelés mellett helyben maradásra ösztönöz, megélhetést, boldogulást nyújt. Az egyik legjobb kultúrnövény a vidék megtartására a gyümölcstermelés és a kertészet mellett.

Kövessen minket!

Elérhetőségeink

e mail cím: belaboraszat@t-online.hu

Mobil (Béla Zoltán): +36 20-938 6161

Posta cím: Imrehegy H-6238 Szarkás u. 56.

Küldjön üzenetet!

Térkép